A veséink egészségi állapotától függően az egyénileg javasolt étrend többféle lehet. Emiatt, bár akadnak hasonlóságok, egyes betegségek, helyzetek egymással szöges ellentétben álló táplálkozásmódot is igényelhetnek, így a diéta is változik.
Az első és legfontosabb lépés annak kiderítése, hogy pontosan mi a baja a veséinknek. Ha panaszaink vannak, amelyek esetén vesebetegségre gyanakszunk, ne késlekedjünk orvoshoz fordulni! Bár sok esetben véletlenül derül ki, hogy a vesékkel gond van, mivel a tünetek nem minden esetben jelentkeznek azonnal. Ha már megvan a pontos diagnózis, akkor személyre szabott dietetikai konzultáció sem hagyható ki, mivel lehetnek olyan egyéb, már meglévő társbetegségeink, amelyek módosíthatják az adott állapot esetén általánosan javasolt diétát. Emellett a tápláltsági állapotunk, az életmódunk, szokásaink is befolyásolhatják a dietetikus által javasolt étrendet.
Lássuk, milyen sokféle „vesediétáról” lehet szó!
A jelentősebb betegségeket, állapotokat szedtem össze, nem tértem ki minden apró részletre, csak azokra a főbb pontokra, ahol az egyes diéták közti eltérés szembetűnő.
Nephritis-szindróma
A diéta fő célja a megfelelő tápláltsági állapot fenntartása a gyógyulás időszaka alatt. A fehérje- és kálium mennyiségének megszorítására csak a veseműködés nagyfokú beszűkülése, valamint a vér káliumszintjének kóros megemelkedése esetén van szükség. Magas vérnyomás és ödéma megjelenésekor a nátriumot is meg kell szorítani, ami többek között a konyhasó mennyiségének csökkentését is jelenti. Teljes gyógyulás esetén nem kell tovább diétázni.
Nephrosis-szindróma
A mérsékelt fehérjeszegénység elegendő, nagyobb megszorítás csak további vesekárosodás esetén szükséges. Az étrend zsírtartalmát csökkenteni kell viszont, különösen a telített zsírsavakat, miközben az egyszeresen telítetlen és a többszörösen telítetlen zsírsavakét emelni javasolt. Az étrend emellett szénhidrátban gazdag, elsősorban összetett szénhidrátok formájában. Meglévő vagy társult cukorbetegség esetén azonban mégis mérsékelt a szénhidrátokmennyiség. A nátriumot magas vérnyomás esetén fontos megszorítani.
Vesekő
A vesekőalkotók képződésének és a vizelet koncentrációjának csökkentése a cél. Kerülendő a túlzott mértékű (első sorban az állati eredetű) fehérje- és szénhidrátfogyasztás, a telített zsírsavak és a transz-zsírsavak fogyasztása. Törekedni kell a vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag étrendre (elsősorban zöldségek, gyümölcsök) és a bőséges (napi 2,5-3 liter) folyadékfogyasztásra. Az ételek erőteljes fűszerezése és sózása kerülendő. A folyadékokat a nap során egyenletes mértékben javasolt elosztani, szükség esetben akár az éjszakai ébredés esetén is szükséges lehet inni. A vesekő típusától függően a diéta további módosításokat igényel, ezekről később esik szó.
Krónikus veseelégtelenség
A dialízis előtti diéta (predialízis)
Alacsony fehérjetartalmú diétát kell követni, ami hosszú távon csak speciális fehérjeszegény termékek alkalmazásával lehet megvalósítani.
A diéta jellemzően nátriumszegény, a káliumot a vér megemelkedett káliumszintje esetén szükséges megszorítani, de a túlzott káliumfelvételtől egyéb esetekben is tartózkodni szükséges. Ez a foszforra is igaz.
A dialízis megkezdése utáni diéta
A diéta ebben az esetben sem gyógyítja meg a vesebetegséget, de segít a két kezelés közötti jobb közérzet elérésében. Fő jellegzetességei: a beszűkült vizeletmennyiség miatt jelentősen korlátozott lehet a napi folyadékfogyasztás mennyisége. A kezelések által okozott nagy mértékű aminosav-, illetve fehérjeveszteség, valamint a fehérjebontást fokozó hatás miatt fehérjegazdagságra kell törekedni, ez jelentős változás a predializált állapothoz képest Emellett az étrend nátriumban, káliumban és foszforban szegény.
Egységes „vesediéta” nem létezik, így fontos, hogy kövessük az egészségügyi szakemberek (orvos, dietetikus…) előírásait, tanácsait!
Schmidt Judit dietetikus (Youteefool)
2021.04.28.
