Szoros összefüggést találunk a vesebetegek gondozása során rendszeresen végzett vér-, vizeletmintából végzett vizsgálatok (laborleletek) eredményei és a vesebetegek étrendje között. Honnan állapítható meg, hogy megfelelő-e az étrend, jól követi-e egy vesebeteg a dietetikusa tanácsait? A megoldás nagyon egyszerű: a táplálkozási napló ebben is sokat segít.
A korrekten és helyesen kitöltött táplálkozási napló írása, nyomon követése jelentős segítséget nyújt nem csak a kezelőorvosnak, dietetikusnak, de magának a betegnek is. A naplóban rögzítésre kerülő étkezések összetétele és mennyisége ugyanis jól összehasonlítható az adott időszakban készített vérvételi, vizeletvizsgálati eredményekkel. Hamar látható, hol érdemes változtatni. Az így nyert tapasztalatok segíthetnek abban, hogy az étrendet mind a beteg, mind a dietetikus, orvos könnyebben alakíthassa. Edukációs szempontból is hasznos, mert az elméletben már megtanított étkezési alapelvek és az egyéni táplálkozási tanácsok könnyebben betarthatók, ha a beteg látja azok valós hatását, hasznát.
Néhány példa: dializált vesebetegek esetében például különösen fontos a kálium- és a foszforértékek kontrollálása.
Egy, a tervezettnél kicsit kiadósabb gyümölcsevés, különösen a tavaszi-nyári időszakban, jelentős eltérést okozhat a vér káliumszintjében. A tévé előtt elrágcsált, a kelleténél nagyobb adag mogyoró is megemelheti a vér foszforszintjét. A túl magas káliumszint, amit a vese önmaga nem, csak a dialízis segítségével tud már kiválasztani, a szívműködésre káros hatású. Súlyos esetben szívmegállást is okozhat. A magas foszforszint pedig hosszú távon a csontokban, ízületekben lerakódva fájdalmat, a csontok törékenységének fokozódását, a bőr viszketését okozhatja. Ezekről a későbbiekben bővebben is beszámolok.
Látható, hogy már csak ezen két laborérték miatt is fontos, hogy naprakész és könnyen elérhető adataink legyenek a beteg étrendjéről. A táplálkozási naplóban (őszintén) rögzített gyümölcs- és olajosmag-mennyiség így magyarázhatja a vér kálium- és foszforérték kilengéseit, és ez a kezelő csapat minden tagja számára hasznos információ. Természetesen a nátrium, fehérje és folyadék mennyisége is nyomon követendő a vesebetegek étrendjében, hiszen ezek is jelentős mérföldkövei az étrendi és az orvosi kezelésnek. A nátrium esetében például nem csak az ételek sózása, de a helyes nyersanyagválasztás is meghatározó. Gondoljunk például a sajtok, felvágottak, pékáruk sótartalmára! A folyadékok esetében nem csak a megivott, de az ételekkel (pl. levesekkel, mártásokkal) elfogyasztott folyadékmennyiség is számít, így lehet, hogy a dietetikus itt találja meg azokat az apróbb, laikus szemmel nem látható, de könnyen módosítható hibákat, amikor például az a cél, hogy a folyadékmennyiséget megszorítsuk, a vese állapotához igazítsuk.
Az ALSAD elektronikus rendszerén keresztül vezetett táplálkozási naplót a dietetikus közvetlenül láthatja, így mielőbb be tud avatkozni, s egyeztethet a beteggel az étrend változtatásáról.
Arról, hogy hogyan is érdemes kitölteni, vezetni a táplálkozási naplót, korábban már beszámolt Bodon Judit dietetikus, és az ALSAD szakértői csapata .
Schmidt Judit dietetikus (Youteefool)
2021.04.21.
