Nincsenek könnyű helyzetben azok a vesebetegek, akiknél dialíziskezelésre van szükség. A rendszeres kezelések mellett számos olyan dologra kell odafigyelniük az étrendjük és az életmódjuk során, ami meghatározhatja a mindennapjaikat, közérzetünket, életminőségüket. Az alábbiakban összefoglalom, mire kell nagyobb hangsúlyt fordítani a dializált vesebetegek étrendjében.
Folyadékfogyasztás
Az egyik leghangsúlyosabb terület a folyadékfogyasztás mennyiségének a nyomon követése, ami különösen a hemodializált vesebetegek esetében fontos. Mivel a vesék már nem működnek megfelelően, nem választják ki kellő mértékben a vizeletet, ezért is szükséges a vesepótló kezelés. A kezelőorvosa egyeztetve a napi folyadékfogyasztás mennyiségének a kontrollja napi rutinná válik. Nemcsak a megivott, hanem az élelmiszerekkel ételekkel elfogyasztott folyadék mennyiségét is követni kell. Kerülni szükséges az egyszerre nagyobb folyadékmennyiség megivását, a levesek, mártások, lédús gyümölcsök, zöldségek is kisebb mértékben kerülhetnek az étrendbe.
Nátrium, kálium, foszfor
Az étrend ásványianyag-tartalma is kiemelt szerepet kap, mivel a nátrium-, kálium– és a foszfor napi mennyiségét és figyelemmel kell követnie a dializáltaknak. A rendszeres vérvételek alkalmával hamar kiderül minden „turpisság”, ha például valamiből a beteg kicsit többet evett, ivott a kelleténél. Az étrendben összességében kerülni szükséges a jelentős nátrium-, kálium- és foszfortartalmú nyersanyagok, élelmiszerek, ételek fogyasztását, illetőleg mérsékelni szükséges az elfogyasztott mennyiséget, gyakoriságot.
Emellett az egyéb társbetegségek, például a cukorbetegség, az esetleges túlsúly, elhízás, a táplálékallergia és -intolerancia, valamint a gyógyszerszedés is befolyásolja az étrend összeállítását.
Fehérjefogyasztás
Míg a dialízis előtt a csökkent veseműködés miatt az egyik jellemző étrendi javaslat a fehérje szegénység volt érvényes, addig ez a dialízissel megváltozik. Mivel a kezelés során megnő a fehérjeigény, ezért a korábbiakkal ellentétben energia- és fehérjedús étrend szükséges követni. Ez kezdetben nehézséget is jelenthet, mivel a betegnek át kell állítania az étrendjét ezen a téren is. A gondot az jelenti, hogy ezáltal az étrend foszfortartalma is nőni fog, ami ellentétes azzal a tanáccsal, hogy az étrend foszforban viszont szegény legyen. Kicsit olyan helyzet, mintha azt kérdeznénk magunktól, hogy melyik ujjunkat harapjuk meg. Ez a kérdés részben nyersanyag- válogatással és az egyes nyersanyagok, élelmiszerek összetételének ismeretével, a tudatos és mértékletes választással megoldható. Amikor már ez sem elég, akkor szóba kerül a gyógyszeres megoldás is. A foszfátkötő gyógyszerekkel – a kezelőorvos előírásai szerint – így csökkenthető a szervezet felesleges foszfortartalma, és megelőzhető az ebből eredő szövődmények.
Ha a megfelelő táplálkozás megoldása és a beteg energia-, tápanyagszükségletének fedezése nehézséget okoz, felmerül az alultápláltság kockázata. Ilyenkor szükség lehet a speciális, dializált betegek számára kifejlesztett tápszer fogyasztására, ill. úgy nevezett ketosavakkal történő kiegészítésére is a megfelelő aminosav-ellátottság eléréséhez.
A táplálkozási napló haszna
Fontos, hogy az étrend kialakítása kor a kezelő orvos utasításait és figyelembe véve dietetikus segítségét is kérjük a tervezéshez. A dietetikus segíteni tud abban, hogy a számos, akár egymásnak ellentmondó étrendi javaslatot egy élhető és fenntartható étrenddé alakítsuk. Az elfogyasztott energia és a tápanyagok nyomonkövetését a beteg által vezetett táplálkozási napló is megkönnyíti. Az ALSAD táplálkozási naplója azonnali visszajelzést ad mind a betegnek, mind a dietetikusnak az étrend összetételéről, ami segíti a kezelések sikerességét is, az étrend szükség szerinti finomhangolását is.
Schmidt Judit dietetikus (Youteefool)
2021.06.09.
